Kipróbáltam a Google Glass-t!

A két évvel ezelőtti után idén is meghívott a Google a 2013-as Top Contributor Summitra, azaz a Google Kiemelt Közreműködők találkozójára (amiről tervezek külön posztot is írni), ahol volt lehetőségem kipróbálni a Google forradalmian új eszközét, a Glasst. Igazából sokkal többet nem lehet írni, mint amit videókban és egyéb helyeken már lehetett látni, de azért megpróbálom az érzéseimet leírni rövid technikai ismertetéssel vegyítve.

A szemüveg teljes egészében a hangfelismerésre épül, révén szövegbeviteli eszköze nem igen van. Ennél fogva leginkább angolul lehet neki kiadni parancsokat. Viszonylag gyorsan kell hozzá beszélni, hogy összefüggéseiben értse a parancsokat. Minden parancsnak az “ok glass”-al kell kezdődnie, majd a szemüveg kijelzőjén megjelennek a további lehetőségek, pl. “google” (keresés), “hangout with…” (csevegés), “take a picture / record a video” (kép/videókészítés), “get directions to…” (navigáció), stb. A lehetőségek közül úgy lehet a megfelelőt kiválasztani, hogy a szemüveg szárát (a képen a narancssárga felét) kell tapizni (húzó mozdulatokkal lépegetni), vagyis egy beépített touchpad is található a keretben.

Több variációt képzeltünk el, hogy mire is lehet használni egy ilyen szemüveget. Tegyük fel, hogy egy étteremben vagyunk és egy adott ételről, ami az étlapon van nem tudjuk, hogy mi is az. Azt mondom a szemüvegnek “ok glass” >  “google” > “étel neve”. Máris listázódnak a találatok, képek és meg tudom, hogy mi is az adott étel. Utcán vagyok, eltévedtem: “ok glass” > “get directions to” > “cél utca neve”. Máris navigál a megfelelő úton, majd odaérve kérem, hogy mutassa meg a közeli éttermeket, ahol máris böngészhetem az étlapot, majd amíg megérkezik az étel csevegek egyet, majd rögtön meg is osztom, hogy mit kaptam a tányéromra…  Arról már ne is beszéljünk, hogy az időjárás, aktuális idő, stb. is egészen szemközelben (kézközelbent kellene írnom, de hát…) van. Az Androidban megjelenő “Kártyák” alkalmazás is felfedezhető az eszközben, a beérkező információk alapján mutathatja a következő repülőgépjáratunk indulását, vagy az időjárást, pénzváltási információkat, fordításokat, stb.

Az egyértelmű funkciókon túl (képkészítés, fotókészítés) egyértelműen látszik, hogy a Google kereső milyen új irányt vesz majd fel és ebben milyen támogató szerepe lehet a Glassnak. A Summiton is elhangzott, hogy vége a kulcsszavas keresések világának, amikor is egyértelmű és különálló szavakkal kerestünk, mostantól az irány a teljes (kérdő) mondatos kereséseké (akár). A cél, hogy a kereső megértse a hétköznapi kérdéseket is, kiegészítve a lokalizációs és egyéb adatokkal is. Korábban az időjárásra úgy kereshettünk, mint pl. “időjárás Las Vegas”, mostantól a “Milyen idő lesz ma?” is helytálló, sőt, a lokalizációs és idő adatok alapján a tartózkodási hely szerinti, aktuális adatokat fogjuk válaszul kapni (persze angol keresésekre ez most még látványosabb). Világosan látszik, hogy a Google Glass is ezekre a kérdésekre tud majd válaszolni, amihez a kereső megadja (majd, egyre inkább) a maximális támogatást. Kell is, mert meglátásom szerint nagyon nagyban múlik ezen a Glass sikere.

Milyen érzés volt hordani? Szemüvegesként egyrészt problémás volt viselni, mert a meglévő szemüvegre nem igen lehetett rátenni, kontaktlencse pedig nem volt kéznél. Ettől függetlenül a szem elé kerülő információk még így is jól olvashatóak voltak (az más kérdés, hogy egyébként mit láttam a külvilágból:)). Egy kis négyzet alakú kivetített felületet kell elképzelni, teljesen “lebutított” grafikával. Azért írom idézőjelben a lebutítottat, mert ezesetben ez inkább előny, mivel ekkora felületen, közvetlenül a szem előtt csakis a letisztult, egyszerű ábráknak, szövegeknek van helyük és lételemük. Szóval, nagyon jól használható, vezérelhető az eszköz. Természetesen eleinte nem volt egyszerű olyan ritmusban és kiejtéssel mondani a parancsszavakat, hogy azt minden esetben megértse a szemüveg, de idővel erre gondolom rá lehet állni. A kilátást egyáltalán nem zavarja a kis panel, ugyanúgy lehet vele a hétköznapi életet élni, mint egyébként, csak ha kicsit felfelé tekintek, akkor millió információ tárul elém.

Külső fél tudja-e akaratomon kívül vezérelni a rajtam lévő szemüveget? Elméletileg igen, de amikor kívülről (szemből) próbáltunk parancsszavakat kiadni, akkor csak azokat értelmezte a rendszer, amelyeket kellő közelségből mondtunk ki. Vagyis elég közel kell lennie a parancs kiadójának a szemüveg viselőjéhez. Továbbá a találatok, listák között közvetlen érintéssel kell választanom, vagy görgetnem, amihez már egyrészt nekem látnom kell, hogy mire “kattintok”, másrészt fizikailag is hozzá kell érnem a szemüveg szárához a görgetéshez, kiválasztáshoz. Összefoglalva tehát nem olyan egyszerű azért átvenni a szemüveg felett a külső irányítást, de nem is lehetetlen.

Mitől jobb, mint egy mobiltelefon? Meglátásom szerint nem összehasonlítható a kettő, inkább kiegészítik egymást. A Glass az éles helyzetekben segíthet inkább, amikor ott és abban a pillanatban van szükségünk az információra, a fotóra, vagy egyébre. A mobiltelefonnal pedig ezt kiegészítve további információkat nyerhetünk, jobb képet készíthetünk, vagy részletgazdagabb navigációs felületet használhatunk. Mint korábban írtam a Glass sikere nagyban múlik a kereső magasabb fokú intelligenciáján és a hangfelismerésen. Mindkettő angol nyelven már most is elég jól működik, így el tudnám képzelni a hétköznapok folyamán is a Glass gyakorlati alkalmazását.

Nem tudok választ adni az üzemidőre (nem volt nálam addig a szemüveg), a hétköznapi viselés nehézségeire (Google alkalmazottakat lehetett egész nap ebben látni), arra, hogy mennyire strapabíró ez az eszköz. Minden más kérdésre igyekszem válaszolni. 🙂

Kipróbáltam a Google Glass-t!” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.