gépház kategória bejegyzései

Google Top Contributor Summit 2011.

gépház,

“Globális kiemelt közreműködők csúcstalálkozója, 2011.” – így fordította le hivatalosan a Google azt a találkozót, ahová a különféle termékek súgófórumában tevékenykedő Kiemelt közreműködőket és Google-alkalmazottakat hívta egy helyre, Kaliforniába. A találkozó lényegét így fogalmazták meg:

“A Google folyamatos növekedése mellett is biztosak kívánunk maradni abban, hogy mindig a felhasználók érdeke az elsődleges szempont, ezért a kiindulási pontot kiemelt közreműködők (TC — Top Contributor) jelentik. A kiemelt közreműködők köszönhetően más felhasználók milliói találtak választ kérdéseikre, és tudtak meg többet a Google termékeiről. A kiemelt közreműködők kulcsfontosságú visszajelzéseket is adnak az egyes termékverziók kiadása előtt és után is egyaránt, amelyeket a Google aztán felhasznál a termékek szüntelen fejlesztése során. A közös munka gyümölcseként biztosak lehetünk abban, hogy egyre népesebb és stabilabb felhasználói közösséget formálhatunk, amelynek tagjai segítik egymást és tanulnak egymástól. Látogasson el a Google termékek fórumaira, és tekintse meg a TC felhasználókat „akció közben”. A Google által szervezett legelső Globális kiemelt közreműködők csúcstalálkozója rendezvény lehetőséget kínál a Google világszerte tevékenykedő kiemelt közreműködői számára, hogy személyesen is találkozzanak.”

Ennél persze hosszabb a történet…

2011. májusában landolt az első levél a rendezvényről az elektronikus postaládákba és innentől fogva felpörögtek az események: repülőjegy foglalás, vízum ügyintézés, szabadság intézése…, persze mindenben segítségünkre voltak az esemény szervezői. A repülőjegy foglalás terén kellő szabadságot kaptunk, előtte és utána is (amennyiben nem keletkezik plusz költség) akárhány nappal lehetett érkezni és távozni. Ez nagyszerű lehetőséget biztosított arra, hogy egy kis kirándulást szervezzen bárki Amerikába, mielőtt kezdetét veszi a konferencia. Nem titkos az az információ sem, miszerint a repülőjegy és a vízum, valamint a konferencia alatti szállás és étkezés költségeit is állta a Google.

Indul a kaland!

2011. szeptember 10-én indultam, Budapestről Amsterdamba, majd onnan New Yorkba. Az út a valóságban sokkal kevesebbnek tűnt az időzónák miatt, ugyanis délután 2-kor szállt fel a repülőgép magyar idő szerint és New Yorkban voltam ottani idő szerint délután 5 órára, közben persze eltelt tizenakárhány óra… Amerikai utam fő attrakciója másnap volt, ami pont szeptember 11-re esett. Lényegében két szűk napom volt a metropolis megtekintésére, ami sikerült is, igaz rohamtempót kellett diktálni, de mivel egymagam voltam, így magamnak osztottam be az időmet is. A tízéves szeptember 11-i támadás kapcsán tartott megemlékezések rányomták a város hangulatára a bélyegüket, mindenhol lezárt utcákkal, tömeggel, néhol tüntetésekkel és szigorú biztonsági intézkedésekkel lehetett találkozni. Az emberek a magyar mentalitástól teljesen eltérő módon emlékeztek szeretteikre, hatalmas transzparenseken, vagy épp a pólójukra nyomtatva ábrázolták az elhunytat, s így vettek részt a megemlékezésen, s ültek ki az éttermek összetolt asztalú teraszaira; miközben helikopterek köröztek az égen és hatalmas cirkáló állomásozott a parton. Azért csak sikerült átverekedni magam a lezárt városrészeken és indulhatott a nagy kaland: szabadság szobor (a Staten Izland kompról), Ground Zero, Wall Street, Broadway, Empire State Buliding, Central Park, 5th Avenue, Rockefeller Center, könyvtár, Brooklyn Bridge, Apple Store, Sony Center megtekintése, – és persze a sárga taxik, amelyeket szintén az amerikai filmek jellegzetességei. Minden útikönyv azt írja, hogy New Yorkot gyalogszerrel érdemes bejárni, ezt magam is megtapasztaltam, tényleg mindent el lehetett érni így is; ami fontos, hogy útikönyv legyen nálunk, különben elveszünk a sok felhőkarcoló között! 🙂 Ha nem így tettem volna, biztosan nem találom magam szembe Barack Obama fekete limuzinos és rendőri felvezetéssel vonuló konvojával…

Obama fekete limuzinja
New York az Empire State Building tetejéről

Sajnos véget értek a NY-i napok is, tovább kellett repülni, a kb. 6 órás út után már -4 órával odébb, San Francisco repterén találtam magam, ahonnan busszal Santa Claraba vezetett az út. Itt volt a szállásunk és 12-én este a regisztráció is, ahol egy világtérképre ragaszthatták fel a Google Mapsből ismerős nyilacskákat a részvevők, hogy ki honnan érkezett a konferenciára. A regisztráció után egy kis fogadás volt, ahol nézelődtem, ismerkedtem a kitett Chromebookokkal, s közben össze is találkoztunk négyen magyarok (ketten a magyar AdWords fórumból és végül Gary is befutott a Webmester Súgófórumból).

Sok helyről érkeztünk...
A két magyar fórum Google-alkalmazottai és Kiemelt közreműködői

Másnap egész nap előadások követték egymást. Sok érdekesség és újdonság is elhangzott, de azért már ismert dolgok is bemutatásra kerültek. Erről és a következő napról is csak csak pár gondolatot oszthatok meg a blog olvasóival. A reggelit és a gyors nyitóelőadást követő első előadásban John Mueller (2007 óta a Google Svájc webmester trend elemzője és elsősorban azon dolgozik, hogy a Google és a webmesterek kapcsolata jól működjön) és Sarah Price (ő a Gmail közösségi menedzsere) mutatta be, hogy a Kiemelt közreműködői program hogyan jutott el mostani állapotáig, a kezdeti egyszerű levelezőlistás platformtól a mai fórumrendszerig. Sőt, felvillantották a jövő terveit is, amelyeket látva nyugodtan állíthatom, hogy még inkább közösségibbé és nagyszerűbbé teszik majd a súgófórumokat. Utána rögtön Alan Eustace (Google tudományért felelős vezérigazgató-helyettese) tartott egy rövid, fél órás előadást. A szünet után Google termékfórumok következtek, ahol az előadók bemutatták a jövőbeli terveket a Google új közösségi platformjaival kapcsolatban (előadók voltak Kelly Fee – internetes kereső közösségi menedzsere, valamint a főoldali Doodlekkal kapcsolatos visszajelzések belső szószólója, Tosh Golias – közösségi platform központi vezetője és Nadine Rapp – Zürichben a marketing és reklámügyekkel foglalkozik).

Google+ bemutató

Az ebédet követően termékmenedzserek és fejlesztők mutatták be a ötleteiket és megvalósulásra váró terveiket (Punit Soni – vezető termékmenedzser a Google Mobil közösségi törekvéseinél, valamint a Google+ játékok törekvéseit is ő vezeti, Othar Hansson – Keresési interakciók csapatának vezetője, Trond Wuellner – Chrome OS csapat termékmenedzsere, Matt Ward – YouTube Flash guru, Greg Schechter – YouTube HTML5 videofunkciók mellet kardoskodik, Phil Harnish – YouTube lejátszás gomb és a skálázhatóság mestere). Az újabb szünetet követően az előző előadók kerekasztal beszélgetése következett, amelynél a moderátor kicsit aktívabb jelenléte sokat segíthetett volna. A nap zárásaként Francoise Brougher (Google globális hirdetési és terméküzemeltetési alelnöke) mondott el pár gondolatot és sorolta fel a TC legeket, mint pl. akik a legtöbb segítő választ írták, vagy épp a legtöbb fórumban voltak jelen a termékfórumokban az elmúlt években. Jutalmuk sem maradt el, egy-egy Chromebookot vihettek haza, magyar sajnos nem volt a legek között (talán majd jövőre :)). Végül Maile Ohye, a nap konferansziéja invitált mindenkit vacsorára, amely ezúttal svédasztalos menü volt.

Google-alkalmazottak kerekasztal beszélgetése

Másnap, 13-án átvittek minket Mountain Viewba, a Googleplexbe, ahol már termékspecifikus előadásokon vehettünk részt. Én természetesen a Kereső és Webmestereszközök előadáson vettem részt, ahol sok érdekes dolog hangzott el a kutatási módszerekről, a netszemétről, a találatokról, a keresési  találati lista szinte észrevehetetlen átalakulásáról, a webmesterek felé való visszajelzés fejlődéséről (egyre részletesebb és egyre pontosabb visszajelzések várhatóak a Webmestereszközökön keresztül a webmesterek felé az adott problémákról) és minden egyébről, amely a keresőhöz és a keresőminőséghez köthető. Délután a Google+ termékmenedzsere által tartott beszélgetésre jutottam el, ahol betekintést nyerhettem az új közösségi oldal kulisszái mögé, átnéztük az oldal főbb funkcióit, a Hangout lehetőségeit, kihangsúlyozták a játékok és közösségi interakciók fontosságát, valamint hallhattunk a tervekről is az oldallal kapcsolatban. Késő délután meglátogattuk a Googleplexet, illetve a záró rendezvény keretein belül egy szabadtéri partit rendeztek jégkrémmel, sültekkel, italokkal és sok-sok játékkal. Természetesen ez a délután sem telt eseménytelenül, hiszen a két nap folyamán megismert magyar Kiemelt közreműködőkkel és Google-alkalmazottakkal beszélgettünk és bizton állíthatom, hogy jó hangulatban töltöttük ezt a délutánt is.

Összesen egyébként három magyar Google-alkalmazottat és 5 magyar nyelvű Kiemelt közreműködőt sikerült összehozunk a nap végére (egy angol Gmail, egy angol SketchUp, egy angol AdWords fórum Kiemelt közreműködőt, egy magyar AdWords és egy magyar Webmester Google-alkalmazottat, Zolit, aki meglátogatott minket 🙂 és jómagamat (magyar Webmester Kiemelt közreműködőt)).

Googleplex (belső fotók nem készülhettek)

15-én reggel már csak transzfer járatok indultak a reptér felé, amelyre többedmagammal én is felszálltam, de a reptértől az utam San Francisco belvárosába vezetett. Itt egy kedves családnál laktam. San Francisco egy gyönyörű város, élhető közparkokkal és bolondbiztos (merőleges és párhuzamos) utcákkal. Természetesen a Golden Gate híd, a Golden Gate park kihagyhatatlan, hiszen reggel és este is lenyűgöző látvány. A világ legkanyargósabb utcája, a fogaskerekű vasút, a Coit Tower, a kikötő, az óceán és partja, az Alcatras mind-mind nagyszerű program azok számára, akik idelátogatnak – így én sem hagyhattam ki. Egy napot San Franciscoban az angol Gmail fórum egyik kiemelt közreműködőjével töltöttem, természetesen szakmai és egyéb témák is terítékre kerültek, s jóvoltából az igazi autós amerikai-életérzést is megtapasztalhattam egy Dodge Challenger “fedélzetén”.

San Francisco - Golden Gate Bridge

A témában küldött legelső e-mail tárgya ez volt: “Ne szervezzen más programot!” – maximálisan jó tanács volt, a Google TC találkozó igen jól sikerült, sok emberrel ismerkedtem meg, jó érzés volt látni, hogy mások is sokat tesznek a fórumbeli közösségükért. Kicsit közelebb kerülhettem a Google filozófiához, láthattam a sokak számára misztikus Szilícium-völgyi életet egy kis szeletét, átfogó képet kaphattam a Google és a Kiemelt közreműködők világáról és nem utolsó sorban egy kis amerikai életbe is belekóstolhattam. Az elő és utóprogram lehetőségéért pedig külön köszönet, igaz ezt már magamnak kellett megszerveznem, de a Google nélkül biztosan nem jöhetett volna létre…

További (nem saját) képek a TC Summitról és San Franciscóról.

A világ sitebuilder szemmel

gépház,

Tóth Zsuzsanna készített egy remek összefoglalót a weblap készítés anomáliáiról, egészen pontosan a kezdetekről: a sitebuilder, a grafikus és a projekt menedzser feladatairól, fontosságáról szólnak a megkérdezett kollégák. Ezen cikk ajánló azon apropóból kerül fel ezen blogra, mert jómagam is köztük vagyok a válaszolóknak. 🙂

Olvassátok el mindenképpen a teljes cikket is, de itt külön közzéteszem a saját válaszaimat is:

Mi a leggyakoribb hiba a designerektől sitebuildra érkező forrásokban?
Többször megesett, hogy olyan grafikai elemek, logók is kerültek az arculatba, amelyek aztán hasznavehetetlennek bizonyultak és az adott elem kivétele után a design összhatása is romlott. Konkrét példával élve, pl. betett egy szép nagy Twitter logót – mert miért ne, az most trendi -, de a weblap megrendelője nem igazán szeretett volna csiripelni, ezért teljességgel feleslegessé vált ez az elem.
Aztán vannak olyan esetek, amikor a designer megalkotja a szeleteket is a grafikai állományban. Ez többnyire jó, de vannak olyan esetek is, amikor a HTML + CSS logikus felépítésétől teljesen elütő módon képzeli el a grafikus a szeleteket: pl. egy szeletre vesz kattintható és nem kattintható elemeket, színátmenetet összetesz fix elemmel, stb.
Az is szokott galibát okozni, ha a designer egyedi betűtípusokat használ. Tudvalevő, hogy az ilyeneket a weblapon szövegként lehetetlen megjeleníteni, hiszen nem tudhatjuk, hogy ki milyen betűtípus készlettel látogatja a weboldalt. Megoldás lehet, hogy az egyedi betűtípusokat képként hagyjuk az oldalban (persze csak a fontosabbakat, a szövegeket orbitális hiba lenne így hagyni) – de ekkor meg jön a SEO szaki, aki érthető okokból mindent szövegesen szeretne látni.

Szerinted hogyan lehetne javítani a designer – sitebuilder – fejlesztő kommunikáción?
Egyrészt a legszerencsésebb, ha ezen személyek már régebb óta ismerik egymást, egymás munkamódszereit. Az sem árt, ha mindegyikük elérhető rövid időn belül. Sokszor az akadályozza a munkát, hogy egy-egy rövid kérdésre, kérésre a másiktól hosszú idő múlva érkezik meg a válasz. Mégis, azt mondom, hogy mivel a legtöbb esetben a megrendelő mondja ki a végső szót, az sem árt, ha egy-egy fontosabb lépés előtt mindhárman azonos véleményre jutnak és ezt képviselik a weblap tulajdonosa felé.

Sokszor előfordul, hogy a tervek nincsenek köszönőviszonyban sem a kész honlappal. neked mi a tapasztalatod, min csúszik ez el?
Tapasztalatom az, hogy a probléma forrása a designer és a sitebuilder részéről is keresendő.
Egyrészt, bizonyos designereknek fogalma sincs a weblapokról (sok olyan grafikussal találkoztam, aki pl. a nyomdaiparból, offline grafikai stúdióból érkezett, vagy épp a megrendelő haverja és ezért ő rajzolja meg a honlapot), ezért olyan átmeneteket, egymásba olvadásokat és egyéb látványos, de amúgy HTML+CSS segítségével igen nehezen megvalósítható elemeket tervez, amelyek aztán azt eredményezik, hogy elég erősen megizzad a sitebuilder, mire valami hasonlót kap, mint amit a terveken elképzelt a grafikus; és a böngészők közti kompatibilitásról még nem is beszéltem.
Aztán persze gyakori az is, hogy a sitebuilder hanyagságból, vagy épp oda nem figyelés miatt, de leginkább a “művészlélek” hiánya miatt lehagy fontos elemeket, egy-egy lekerekítést, kis vonalat – amitől a weboldal már máshogy néz ki és ezt a grafikus rögtön kiszúrja, míg esetleg a sitebuilder csak legyint, hogy “az nem is annyira fontos”. Pedig hogyne lenne fontos …

Mi az amitől könnyebb és gördülékenyebb lenne a munkád?
A grafikus ismerje legalább alap szinten a weboldalak felépítését, a megvalósíthatóság határait és ennek megfelelő tervet tegyen le az asztalra.
A megrendelői oldalnak inkább nem is mondanék túl sokmindent, de egyet biztos üzennék: az egyszerűbb néha sokkal jobb és használhatóbb.

Én úgy látom a sitebuild lassan tényleg egy külön szakmává válik és a jó sitebuilder nagyon keresett. mit mondanál annak aki ezt az ágat választja, mik a piaci követelmények jelenleg?
Valóban, külön szakmává válik, mert a megrendelők egyre igényesebb grafikát szeretnének, ugyanakkor a grafikus munkáját látva még azt mondja a megrendelő, hogy “igen, látom, hogy jó lesz”, de aztán jön a sitebuilder, aki összerakja a weboldal sablont a grafika alapján – a megrendelő itt már elveszti a fonalat, mert ugye ez már a weblap készítés kevésbé látványos része kívülről, s jönnek a kérések, hogy akkor ugyanezért a pénzért még a sitebuilder(!) fejlessze le a weblap motort, a blogot, a képgalériát, stb. Magyarán ahogy a designer és a sitebuilder egyre inkább külön szakmává válik, úgy a sitebuilder és a fejlesztő egyre inkább ugyanazon személy lesz.
A fentieket látva és tapasztalva az új kollégáknak csakis azt tudom tanácsolni, hogy folyamatosan fejlesszék magukat, értsenek egy kicsit a grafikai programokhoz is, de adott esetben a PHP látványától se riadjanak el.

Goldenblog IT kategória – 3. hely

gépház

Kedves Olvasóm!

A HVG által rendezett egyetlen hazai blogversenyen, a Goldenblogon IT kategóriában a Webpozitív blog 3. helyezést ért el. Köszönöm azoknak, akik rám szavaztak, akik bizalmat adtak ennek a szakmai blognak. Igyekszem továbbra is tartalmas, valóban hasznos írásokat közreadni, még ha azok kicsit ritkábban is történnek – de ez csakis a minőség érdekében történik.

Ezt írta a blogról a Kocka blog, aki zsűri tag is volt és a tavalyi versenyt ugyanebben a kategóriában megnyerte:

“Webpozitív, nem gondoltam, hogy a blog nevében a pozitív jelzőnek van mögöttes értelme, de a blogot olvasva az ember megérti miért is pozitív ha ezt a blogot olvassuk. Úgy gondolom ez a blog az, amire minden infókommunikációval foglalkozónak fel kell iratkozni, olyan témákkal foglalkozik, mint a Google és a honlapok állapota, stb. A blog még fiatal, de remélem nem törik meg a lendülete, így tovább, örömmel olvassuk.”

Igyekszem továbbra is hasznos témákkal előállni, de ide a kommentekbe szívesen veszem, ha ti is javasoltok témákat, írtok kérdéseket!